Mi az a CYBERBULLYING és Miért beszélek róla?

Akkor beszélünk cyberbullyingról, amikor egy ember elektronikus eszközök alkalmazásával módszeresen – és ez történhet kommentek  vagy üzenetek formájában-  fenyegető, ellenséges és megszégyenítő módon kommunikál a másik személlyel. Közszereplők, bloggerek és influenszerek – akik megosztják tudásukat és vagy gondolataikat – különösen ki vannak téve a CYBERABUZÚSNAK, mert nevezzük nevén a gyermeket, ez az. A téma azért is érzékeny a számomra, mert a mentális bántalmazást egyrészt fiatalabb koromban is közvetlen közelről megtapasztaltam, másrészt igen leépítő hatása tud lenni, akkor is, ha eljátsszuk, hogy kemények vagyunk és nem érdekel minket mit gondol más. Ezzel rá is tértem arra, hogy miért nem gondolom, hogy normális ennek a jelenségnek a létezése.  

Miért nem gondolom, hogy normális a létezése?

Emberek vagyunk, lételemünk a kommunikáció és az egymás közötti építő kapcsolat, tehát önbecsapásnak tartom azt mondani, hogy ezen csak túl kell esni, el kéne fogadni, hogy az embert gyalázó kommentek léteznek és hogy muszáj egy vastag páncélt növeszteni. De ez még nem minden!

Bloggerként, közszereplőként vagy influenszerként abból élünk, hogy milyen hatással vagyunk a nézőközönségre és valahol ez is éltet minket, mert az a hivatásunk, hogy a nagyérdeművel osztjuk meg a gondolatainkat. Innentől kezdve van hatása annak, amit mások mondanak és sajnos a nagyon lealázó hozzászólásoknak is, még akkor is, ha elméletileg semmi közünk nincs ahhoz a személyhez, aki ezt teszi és aki persze mindemellett magáról állít ki egy szegénységi bizonyítványt. 

Ezek az én érzéseim azzal kapcsolatban, hogy miért nem normális, hogy ez a jelenség létezik, de nézzük meg milyen állásponton van a tudomány ezzel kapcsolatban.

Egy 2014-es amerikai kutatás eredményei szerint a CYBERBULLYINGNAK igenis vannak hosszú távú mentális hatásai. Idetartozik a csökkent koncentrációs képesség, általános viselkedési zavarok, az öngyilkosság és az önbántalmazás nagyobb esélye valamint a társadalmi beilleszkedési problémák.

Az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola által kiadott egyik értekezés is részletesen beszámol a netes bántalmazás kockázatairól, melyek között szerepel a düh, a már említett önbántalmazás, a szorongás és a depresszió.

Ezen a linken érhető el a doktori iskola által kiadott dolgozat, amelyben részletesen olvashattok arról is, hogy milyen fajtái vannak a netes zaklatásnak.

A következő videó Köböl Anita csatornáján található, aki Balázs Andrea színésznővel és Sándor Alexandra Valériával (kommunikációs szakember és coach) beszél ezen szörnyű jelenség okairól, megnyilvánulási formáiról és végül, de nem utolsó sorban lélektani hatásairól, melyről ez a bekezdés is szól.

https://youtube.com/watch?v=hGNdidboMd8%3Fenablejsapi%3D1

 Forrás: Köböl Anita csatornája

Sándor Alexandra is egyebek mellett beszámol arról, hogy a cyberbullying vezethet a már korábban említett depresszió kialakulásához, amelynek köztudottan fizikai tünetei is lehetnek, úgyhogy kedves kommentelő remélem tisztában vagy annak a súlyával, hogy (indirekt módon) egy komoly betegségért is felelős lehetsz, ha abból űzöl sportot, hogy embereket lelki bántalmazásnak teszel ki. Mert ez az, kár szépíteni a dolgot!

A videóból egyébként kiderül az is, hogy az interneten bántalmazó sokszor abuzív környezetből jön, ami olyan szempontból lényeges, mert ehhez a hozzáálláshoz szokott hozzá, tehát úgy gondolja, hogy így kell emberekkel kommunikálni. Ez önmagában is elszomorító!

Ezek után azt gondolom elmondtam, hogy miért nem tartom normálisnak ezt a jelenséget, annak ellenére, hogy a magyar kommentelők hozzászólásainak sajnos az 50%-át kellett legutóbb kigyomlálnom, ami szerintem egy óriási szám. Ezek a hozzászólások mondanom sem kell, hogy nem kritikák voltak.

Az egyik kommentelő még próbálta telespammelni az oldalamat is miután látta, hogy egészen furcsa módon moderálni merem az olyan hozzászólásait melynek gerincét egyebek mellett az agyatlan picsa és a szellemi nyomorék kifejezések adták. Ez is egy tipikus jelenség, hogy a gyalázó nem tudja elfogadni, hogy szavai okkal nem jelennek meg egy másik ember oldalán (ahol ő csak vendég egyébként) és akkor addig próbálkozik, amíg nem az van, amit ő akar. El kell, hogy szomorítsak minden trollkodót ha még ez eddig nem volt világos! „Nem az van, amit te akarsz!”

Továbbá nem kellene azzal áltatni bárkinek magát, hogy a toleranciát és emberi méltóságot semmibevevő megjegyzések kritikának minősülnek. Hagyjuk már ezt! Fel lehet kulturáltan hívni valakinek a figyelmét a helyesírási hibára, de olyan sallang nem kell hozzá, hogy aki blogot ír az tudhatná, hogy ne legyen egy hiba sem a szövegében. Egyrészt blogról van szó, aminek a lényege a mondanivaló és a közösségépítés. Ettől függetlenül teljesen egyetértek azzal, hogy törekedni kell a hibátlan szövegre. Azonban, azért annyi jó érzés legyen már bennünk, hogy a legtöbb blogger (beleértve természetesen engem is) nem azzal a céllal kezdi el a blogolást, hogy telenyomja nyelvtani hibákkal az írásait. Lehet, hogy annak a szerencsétlen blogírónak két másik állásból kell fenntartania magát és éppen kioperálták a veséjét. Kedves kommentben gyalázó! Ha tudnád, hogy ez lenne a szituáció akkor is ennyire izgalomba jönnél három helyesírási hibától és nyomoréknak neveznéd az egyébként tényleg megcsonkított cikk íróját? Tudom, hogy ez egy szélsőséges példa volt, de tényleg nem tudhatjuk min megy keresztül az az ember, aki a posztot megírja és Isten bocsá véletlenül pár hibát bennehagy. Toleranciáról sem érdemes megfeledkezni, ha már ennyire edukálni támad valakinek kedve három szörnyű ékezet hiányosságot illetően. Nekem pédául nem magyar billentyűzetem van, és ezért bizonyos írásjeleket csak copy pastelni tudok. De ettől nem fogom úgymond befogni a számat, ha egyébként valamiről beszélni támad kedvem. Arról meg már nem is beszélve, hogy az analfabéta, agyi nyomoronc és szellemi nyomorék kifejezések egyáltalán nem gondolom, hogy a kritika gerincét kellene, hogy képezzék. Persze félreértés kedvéért kihangsúlyoznám: Nincs probléma az emberi méltóságot nem sárba tipró kritikával. Próbáljuk meg az agyhalott, a gerinctelen és a nyomorék szavakat kihagyni – ha megy – és akkor már közeledünk a kritika felé, amit talán egyszer be is engedek! 

A másik kedvencem, amikor gyávának tartanak valakit, mert nem tűri meg azon személyeket az oldalán, akik csak a levegőt jöttek rontani. Elismétlem még egyszer: nem vagy szívesen látva az oldalon, ha picsának és agyatlan seggnek nevezed az oldal gazdáját! Mármint nem konkrétan te, aki olvasod ezt a posztot most, hanem te aki olvasod ezt a posztot most és odamész oldalakra, hogy lenyomorékozd azt a személyt, akié az oldal.

Remélem így már érthető!

Rosszabb-e a helyzet Magyarországon, mint máshol?

Az előző bekezdésből szerintem már kiderült, hogy a válaszom erre a kérdésre egy KÖVÉR IGEN. Mint írtam, a legutóbbi kommentek 50%-a kritikán aluli volt, s ez a százalék véleményem szerint óriási. Számos más magyar cikk alján is olyan kommentek özöne látható, amely messze messze túlmegy a jó ízlés határán, és akkor NAGYON finoman fogalmaztam. 

Miért nem más az, ha valaki premier plánban van?

Sokszor hallom azt is, hogy aki kiteszi magát közszemlére, ne csodálkozzon. Mondanom sem kell, hogy mélységesen nem értek egyet ezzel a kijelentéssel és továbbmegyek, meggyőződésem, hogy ez a szállóige valahol legitimálja is a CYBERBULLYING jelenségét. A másik oka annak, hogy miért nem kell a premier plánban lévő személynek ezt a gyalázatot eltűrnie az, az hogy ő egy ugyanolyan emberi lény és számára is elsőrendű a valahová tartozás, a szeretet és hát legfőképpen a méltóság igénye. Arról nem is beszélve, hogy már amiatt is óriási a felelősség egy közszereplőn, hogy emberek ezrei vagy milliói követik munkásságát és éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy mit mond és mit csinál, mert annak nem kívánt hatásai sokkal erősebben ütnek vissza és most gondolok itt elsősorban a felelősség kérdésére. De persze mindez akkor még nem elég, mert viselje el pluszban emberek gyalázó hozzászólásait is? Úgy gondolom nem kell, hogy elviselje és teljesen érthető ha törölni akarja ezeket a kommenteket vagy tiltani felületéről a gyalázó emberkéket. Továbbá ne felejtsük el azt az aprócska tényt (amiről már korábban is írtam), hogy akié az adott felület, ő dönti el, hogy kit és mit szűr meg.

Elég-e pusztán a kommentek törlése, vagy az adott személy tiltása?

Az előző bekezdést a kommentek törlésének megemlítésével zártam, ami ideig óráig egy lehetséges enyhítése lehet a problémának az áldozat szempontjából, de sajnos azt nem gondolom, hogy a jelenséget ez mérsékelné. Egyrészt fontosnak érzem, hogy beszéljünk erről a problémáról és ennek fizikai hatásairól. Amit még kihangsúlyoznék, hogy sajnos ez a szörnyűség azért tudott elterjedni, mert trend lett belőle. Innentől kezdve ha mi emberek abból tudnánk trendet csinálni, hogy a CYBERBULLYING az nagyon gáz, akkor lehetne talán még egy nagy lépést tenni a probléma eliminálására. A netes bántalmazás trendvoltát mi sem bizonyítja jobban annál, minthogy vannak olyan kommentelők, de továbbmegyek bloggerek is, akik menőnek tartják a gyalázó hozzászólásait és kifejezetten igényt tartanak a mondanivalójára. Hmmm…Problémák vannak itt kérem szépen! 

Eliminálható-e ez a jelenség?

Mint mondtam volt a probléma eliminálására a jelenségről való folyamatos közbeszéd és a jelenség ellen küzdő csoportok fenntartása véleményem szerint egy jó manőver lehet, de sajnos nem vagyok annyira pozitív (egyelőre legalább is biztosan nem), hogy a probléma teljes felszámolását mi,akik olvassuk ezt a posztot most, meg fogjuk tudni érni. Persze az fontos, hogy ez ne szegje kedvünket és ne maradjunk csöndben!

KITARTÁST MINDEN BLOGGERNEK ÉS NE TŰRJÜK EZT A SZÖRNYELMET CSÖNDBEN! Az emberek porig alázása és pocskondiázása nincs rendben!


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.