A Maslow piramis legmagasabb foka az önmegvalósítás, melynek jelentősége olyan formában nőtt meg a 21.században, hogy ehhez a csak magaddal foglalkozz és ne érdekeljen mit gondolnak mások mantrája is társult! Míg az önkifejezés jelentőségét én is hangoztatom, azonban a ne foglalkozz másokkal attitűd sokszor átmehet a ló túlsó oldalára is, ahol már többről van szó, mint egészséges önbizalomról. Vagy inkább sok esetben talán nincs is szó egészséges önbizalomról!

Megintcsak szeretném kihangúlyozni, hogy pszichológusi végzettségem nincs, viszont több mint 15 éve foglalkozom gazdasági tárgyak oktatásával ezen kívül az évek alatt számos emberi kapcsolatokat érintő tapasztalatra tettem szert, melyet ezúton ebben az emberi kapcsolatok témával is foglalkozó blogomban szeretnék veletek megosztani. A poszt jelentős része egyébként professzionális (pszichológus, karakterekkel foglalkozó írói) állásfoglalásokat is megfogalmaz a témával kapcsolatban.

Mitől szimpatikus valaki?

Darcy Pattison,amerikai regényíró arról számolt be, hogy egy műben milyen karakter vált ki az emberekből szimpátiát és a következő főbb jellemvonásokat emelte ki cikkében a teljesség igényétől eltekintve:

  1. Kinézet: Az írónő szerint nézőként – és az életben is – alapvetően a nagyon szép külső adottságokkal rendelkező vagy a külsejéből mindenképp a maximumot kihozó embereket csodáljuk jobban. Az fontos viszont – és ezzel én is egyetértek – hogy erre a tulajdonságra önmagában nem lehet alapozni.
  2. Altruista attitűd: Ez azt feltételezi, hogy valaki képes önzetlenül, akár saját maga elé is helyezni a másik ember ígényeit. Ennek egy gyengébb változata – mely nem feltétlenül kell, hogy önfeláldozással járjon – az az empátia, melyről egy külön cikkben írtam.
  3. Vannak vágyai és céljai, melyet képes is megvalósítani: Egy ember, aki egy (morálisan, szellemileg vagy akár fizikai szinten ) magasrendű célt beteljesít, az általában inspirálni szokta az embereket. Továbbá egy olyan karakter akinek érzései, elvei vannak és ezt megpróbálja érvényre juttatni és nemcsak az árral sodródni, az megintcsak szimpátiát vált ki Darcy szerint.
  4. Következetesség: Itt elsősorban az igéretek betartására és a morális elvekhez való hűségre kell gondolni.
  5. Morális: A moralitással kapcsolatos elvek betartásához ahhoz hogy valaki morális legyen nem árt. A moralitás alatt az írónő elsősorban azt érti, hogy a karakternek van egy fair play attitűdje a többi emberhez.

skillsyouneed.com egy hasznos emberi készségekről és képességekről szóló angol nyelvű blog, mely a következő szimpátiát kiváltó okokat foglalta össze:

  • Az adott személy figyelmet vált ki: Amennyiben nem tudunk figyelmet tanúsítani valaki irányában ez sokszor jele az alacsonyabb fokú szimpátiának is
  • Az adott személynek valamire szüksége van: Például egy idős néni, aki épp összeesett az utcán nagy valószinűséggel együttérzést vált ki a többi emberből, mely mérőfoka lehet a szimpátiának is. Továbbá, ami itt szintén jó magyarázat lehet még, csak a blog nem említette, hogy ha valakinek segíteni kell és ennek mi eleget teszünk az akarva akaratlanul növeli azt az pozitív érzetünket, hogy valakinek valami fontosat tudtunk nyújtani, mely tovább emlheti szimpátiánkat a másik személy iránt eme pozitív érzésünk miatt.

 A fenti két cikk alapján értelmezésem szerint két fő útja lehet a szimpátiának:

1. Nem feltétlenül van személyes vagy szoros kapcsolatod az illetővel, de ismertek számodra a szimpátiát kiváltó (következetes, morális, stb…) tulajdonságai (például mert egy ismert ember, vagy egy oktató az egyetemen, ahova jársz) és ezek szimpatikusak számodra.

2. Egy olyan személlyel érzel szimpátiát, akivel kapcsolatba kerülsz, mert valamiért figyelmet vált ki belőled, rezonálsz vele vagy te tudsz valamiben segíteni neki.

Fotó: Siggy Nowak, Pixabay

A szimpátia jelentősége

Egy pillanatra ismételten a Maslow piramisra térnék vissza, mely a legfontosabb emberi igényeket rendezi egy piramis formába az alapvető szükségletektől haladva az önmegvalósítgásig. Egyebek mellett ez a szükséglethierachia a szociális igényeinkre is kitér, mely magában foglalja a szeretettség és a valahová tartozás érzését.

Ezen ponton gondolom úgy, hogy az a készségünk, hogy szimpátiát tudunk kiváltani az emberekből -nyilván nem mindenkire gondolok, mert az lehetetlen – rendkívül fontos, melyhez a következetesség, a moralizmus, az empátia egy nagyon előnyös út.

Annak készsége, hogy félre tudom tenni mit gondolnak mások valóban vitathatatlan, mert belülről kell, hogy induljon minden kezdeményezés, azonban teljesen nem lehet és érdemes félretenni mások véleményét mert a szociális igényeinknek például az nem feltétlenül fog kedvezni. Ráadásul a tény, hogy mások segíteni tudnak és hogy kapcsolódni tudunk emberekhez az ugyanolyan fontos az előrelépéshez és a túléléshez mint kitartás, a határozottság és az önbizalom.

Te mit gondolsz a szimpátia jelentőségéről? Egyetértesz vele, hogy a szimpátia legalább annyira fontos, mint hogy félre tudom tenni mit gondolnak mások, az önbizalom erősítésén dolgozom és egyedül is képes vagyok megvalósítani dolgokat? Van ezzel a kérdéssel esetleg személyes tapasztalatod? Ne kimélj és oszd meg velem kommentben!

Kategória: Blog

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük